Először is gratulálunk a Research.com rangsorban elért kimagasló eredményéhez. Mit jelent az Ön számára ez a ranglista-szereplés, és minek tulajdonítja a sikert?

Szabó Attila: Természetesen megtisztelő ilyen előkelő helyen szerepelni, de úgy gondolom, ez elsősorban a kutatási területeim nemzetközi jelentőségét tükrözi. A viselkedési addikciók – különösen a testedzésfüggőség, a technológiai függőségek – valamint a placebohatások olyan témák, amelyek iránt jelentős érdeklődés mutatkozik a tudományos közösség részéről is. A kutatásaim magas idézettsége azt mutatja, hogy ezek a kérdések relevánsak, és mások is építenek az eredményeimre. Ugyanakkor számomra a legfontosabb az, hogy olyan kérdésekkel foglalkozhatok, amelyek iránt őszinte szenvedélyt érzek.

Mesélne arról, hogyan indult a pályája? Fiatal korában Kanadában tanult – mi vonzotta a pszichológia felé, és hogyan jutott el a kutatói életpályáig?

Szabó Attila: 1979-ben, édesanyámat követve kerültem ki Kanadába, és először egy kis osztrák cégnél dolgoztam, azonban hamar érezte, hogy ez nem az én utam. Beiratkoztam néhány programozói és pszichológiai kurzusra egy ottani főiskolán, és érdekes módon a két terület közül a pszichológia ragadott magával igazán. A pszichológia előadásokat szinte kikapcsolódásként éltem meg. Ez a sikerélmény arra motivált, hogy jelentkezzek a montreali Concordia Egyetem pszichobiológia szakjára, ahol a pszichológiát természettudományos megközelítésben tanulmányozhattam. Itt szereztem meg a BSc diplomámat pszichológiából, majd ugyanott orvosi biológiából (ökológiai toxikológiából) abszolváltam a mesterdiplomámat.

A doktori képzésre már pszichológia témában jelentkeztem. A PhD fokozatot a Montréali Egyetemen (Université de Montréal) szereztem meg, itt mélyültem el a kutatásban is, hiszen egy kutatásközpontú programban vettem részt. A disszertációmban a testedzés stresszre gyakorolt pszichológiai hatásait vizsgáltam. A doktori munka után visszatértem a Concordiára egy posztdoktori kutatás erejéig kifejezetten a testedzés-depriváció (vagyis amikor valakit megvonunk a mozgástól) és a testedzésfüggőség témák kutatása céljából. Ez megalapozta a későbbi egészségpszichológiai fókuszú karrieremet.

Hogyan indult el oktatói pályája?

Elfogadtam egy egyetemi oktatói állást Angliában, a Nottingham Trent Egyetemen, 8 évet töltöttem brit felsőoktatásban. Ez idő alatt rengeteget publikáltam és gyors ütemben haladtam előre a létrán – négy év alatt elértem az egyetemi docensi (associate professor) pozíciót. Úgy érzem, az angliai időszak szakmailag a csúcspontja volt a pályámnak: megtapasztaltam, milyen egy nemzetközi közegben, versenyképes egyetemi környezetben helytállni. Itt írtam meg egyébként az egyik legtöbbet idézett cikkemet is, amely a PowerPoint oktatási bevezetésének hatásait elemezte. Végül, sok év után hazatértem Magyarországra, és 2007-től az Eötvös Loránd Tudományegyetemen folytattam a munkát, mint egyetemi tanár, majd a Széchenyi István Egyetemhez is csatlakoztam 2024-ben.

Kérdés: Mi vonzotta Győrbe, és milyen céljai vannak a szak felelőseként?

Szabó Attila: Amikor megtalált a lehetőség, hogy Győrben elindíthatjuk az Egészségpszichológia MSc képzést, azonnal éreztem, hogy ez egy kivételes feladat, amit örömmel vállalok. Nyugat-Magyarországon korábban nem volt ilyen szak, így hiánypótló kezdeményezésről beszélhettünk. A célunk az volt a szak kidolgozása során, hogy a gyakorlatorientált oktatást ötvözzük a tudományos kutatásokkal, és így a hallgatókat a szakma minden területére felkészítsük. Ez azt jelenti, hogy nemcsak elméleti tudást adunk át, hanem bevonjuk őket kutatási projektekbe, megtanítjuk őket kritikusan gondolkodni, adatot gyűjteni, elemezni, és alkalmazni a pszichológiai ismereteket az egészségügy, oktatás, munkahely vagy akár a sport területén.

Kérdés. Milyen hitvallás vezérli a munkájában, és mit tanácsol a hallgatóknak, fiatal kutatóknak?

Szabó Attila: A legfontosabb számomra az elkötelezettség és a kíváncsiság. Mindig azt mondom a hallgatóimnak, hogy találják meg azt a területet a pszichológián belül (vagy bármilyen hivatásban), ami igazán lázba hozza őket. Ha olyasmivel foglalkoznak, amit szenvedéllyel tudnak végezni, akkor a munkát nem teherként, hanem inspirácóként tudják megélni. Szeretem az innovatív ötleteket, és jó érzéssel tölt el, amikor sikerül megértenem egy új jelenséget vagy módszert. Ezt az attitűdöt próbálom átadni a fiataloknak is. Emellett fontosnak tartom az alázatot: hiába ér el valaki sikereket, sosem szabad elégedetten hátradőlni. A tudományos élet olyan, mint egy soha véget nem érő tanulási folyamat – mindig maradnak újabb kérdések. Arra biztatom a hallgatóimat, hogy merjenek kérdezni, kételkedni, és ha kell, menjenek szembe a bevett nézetekkel is, hiszen így születnek a kreatív megoldások.

Kérdés: Számos jelentős tudományos eredményt ért el. Mire a legbüszkébb a kutatói pályafutásából?

Ha egy dolgot kellene kiemelni, talán azt mondanám, hogy úttörő lehettem az internetes kutatások terén. Még a kilencvenes évek közepén, amikor itthon és nemzetközi szinten is alig kezdtek ismerkedni az online adatgyűjtéssel, mi már kihasználtuk ebben rejlő lehetőségeket. Közel harminc éve, 1996-ban publikáltuk az első tudományos cikket a pszichológiában, amely interneten keresztül gyűjtött adatokra épült.. Ezt egy kanadai hallgatómmal közösen értük el, és a cikk a Psychologia című nemzetközi folyóiratban jelent meg. Ugyanabban az évben megfogalmaztunk egy metodológiai útmutatót is az online kutatásokhoz, amit a Clinical Kinesiology szaklapban adtunk közre. Akkoriban mindez hatalmas újításnak számított, hiszen az internet még gyerekcipőben járt. Ma pedig már azt látjuk, hogy a pszichológiai kutatások nagy része – becslésem szerint talán 80% – online felmérésekre támaszkodik. Büszkeséggel tölt el, hogy a világon elsőként alkalmaztuk ezt a módszert a mi szakterületünkön, és ezzel hozzájárultunk a kutatásmódszertan fejlődéséhez. Ez az innováció tulajdonképpen megnyitotta az utat a nagymintás, gyors és költséghatékony pszichológiai vizsgálatok előtt.

 Kérdés: Végezetül, milyen tervei vannak a jövőre nézve? Van-e még olyan szakmai álma, amit meg szeretne valósítani?

Szabó Attila: Kutatóként mindig vannak új terveim – azt hiszem, sosem fog elfogyni a „bakancslistám” ezen a téren. Jelenleg is több projekt fut párhuzamosan. A viselkedési függőségeken kívül a placebo hatás érdekel, avagy az elvárások, illetve a hit, de főleg a meggyőződés ereje a viselkedésünkre és a sport- és egyéb teljesítményre. Ha bízunk és hiszünk magunkban máris győztesen vagyunk, de ha egy felettes erőben is hiszünk, amely segít rajtunk, megduplázzuk a hit erejét és csodákra vagyunk képesek. Albert Einstein azt mondta, hogy „A tudomány vallás nélkül sánta. A vallás tudomány nélkül vak.” Én a vallás szót felcserélném a hittel, mert az az erő, melyet valahol kint keresünk vagy vélünk lenni, szerintem születésünktől kezdve bennünk van.

Oktatóként az a tervem, hogy a győri egészségpszichológia mesterszakot országosan és nemzetközileg is elismertté tegyük. Szeretném, ha pár éven belül a mi végzett hallgatóinkra mondanák azt a munkaadók, hogy “igen, ez az ember Széchenyis egészségpszichológus, megbízható tudása van”. Ez egy hosszabb távú cél, de minden nap ezért dolgozom a kollégáimmal együtt. Személyes szakmai álmom pedig talán az, hogy egyensúlyt tudjak tartani a sok feladat között: hogy úgy érjek el új eredményeket, hogy közben jusson idő a tanításra, az utánpótlás nevelésére és a magánéletemre is. Tudom, ez nem könnyű, de igyekszem jó példát mutatni a fiataloknak abban is, hogy szenvedélyesen végzik a munkájukat, de figyelnek önmagukra is. Végső soron azt szeretném, ha a munkám nyomán emberek életminősége javulna – legyen szó akár a kutatásaim eredményeiről, akár a tanítványaim által nyújtott majdani segítségről a praxisukban. Ez az a küldetés, ami miatt annak idején pszichológus lettem, és ami a mai napig motivál minden egyes nap, és hiszem, hogy amiben hiszek az valóra válik!